Nevezetességek .

Várdomb	Alpári-rét	Árpád-kori falu	Zalán legendája

A várdomb és környéke első lakói a korai neolitikumban (újkőkor) telepedtek meg. A kezdetben lapos löszfennsíkon telepük néhány elszórt házból, s körülöttük gödrökből állhatott. Az ezt követő két évezredből emberi településre utaló régészeti lelet nem került elő.
Az első állandó települést egy Észak-Dunántúl felől kelet felé terjeszkedő nép alakította ki. A fennsíkot keleti harmadánál mély árokkal vágták át, leválasztva a Tiszától, s mocsaraktól védett részt a kevésbé védhető magaslattól. A várra 4,5-5 m magas sáncot emeltek, erre egy fa erődítményt építettek, melyet a következő két és fél ezer év természetes eróziója teljes egészében elpusztított. Házaik között többhelyiségesek is előfordultak.
A bronzkori vár fennállása idején a Templomdombon valószínűleg csak elszórt házak, vermek, csűrök, istállók lehettek.
A bronzkori telep pusztulása után közel két évezredig emberi életnek nincs nyoma a várdomb területén. Az első híradás egy szarmata sír révén a római korból származik, melynek legértékesebb lelete egy ékkövekkel kirakott arany fibula.
A VII. század első felében egy rangos avar család temetkezett a várdomb területén, azonban avar kori településre utaló régészeti lelet nem került elő.
Az ezt követő időszakban a várdomb feltehetően lakatlan volt, egészen a XII. századig. A középkori sánc építése is erre az időre tehető.
Az ezt követő időszakban a várdomb feltehetően lakatlan volt, egészen a XII. századig. A középkori sánc építése is erre az időre tehető.
Jelenleg az eredeti dombnak mintegy fele, 0,22 ha látható.
 

Tiszaalpár