Nevezetességek .

Várdomb	Alpári-rét	Árpád-kori falu	Zalán legendája

A Szikra és az Alpári-rét elnevezésű területe jelenleg 1038 hektár kiterjedésű.
Szikra és az Alpári-rét térsége átmeneti jellegű terület, a Duna és a Tisza felszínformáló munkájának találkozási pontja.
A széles ártéri felszínt a Tisza formálta, ám attól nyugatra és keletre (tehát a Tiszazugban is) futóhomok felszínre érkezünk, sőt száraz térszíni löszkibúvásokkal is találkozhatunk. Mi ennek a táji változatosságnak az oka?
Az Alföldnek ezt a középső részét a felső pliocénig (2-12 millió év) a Duna formálta, hatalmas hordalékkúpot építve, feltöltögetve a hajdani, Pannon beltengert. Bő félmillió éve azonban a folyam mindinkább nyugatra tolódott, képletesen: saját deltája Ny-i peremére, a mai alföldi Duna-völgybe helyeződött át a Duna fő ága. Az időszakot meghatározó jégkorszak klímaingadozásai közepette a már száraz hordalékkúp anyagának mind nagyobb hányadát halmozta át a szél. A több tíz méter vastagságú szélszállított üledékanyag döntő hányada futóhomok. A homokanyagot térben és vastagságban lösztömegek tagolják. Ilyen löszkibúvás az alpári Templom- és Várdomb. A felszínközeli löszrétegek és a futóhomok határán rétegforrások is kialakulhattak. Ez az Alföldön ritka földtani jelenség Szikrában több helyen is előfordul. Legismertebb közülük a tőserdei túraútvonal mentén kiépített forrás.
A Tisza itteni, tehát a Csongrádtól északra húzódó, mederszakaszát csak a pleisztocén (2 millió év) végétől foglalta el. Azt megelőzően az ún. érmelléki kapun és a mai Körös-völgyön át érkezett a Dél-alföldre. Szikra és Alpár térségében tehát kevesebb, mint 12 ezer éve formálja a tájat. Ez alatt, a földtörténeti léptékben nagyon rövid idő alatt alakított és szélesítette ki hatalmas árterét, s így vágta el a hajdani összefüggő dunai eredetű homokvidéktől a tiszazugi homokfelszíneket.
A Szikra és az Alpári-rét védett területegysége Északon a tiszaugi hídnál kezdődik. Az ártér pereméig nyújtózó Lakitelek és a szikrai üdülőterület már a szél által összehordott futóhomokra települt. Ezt mosta alá a szikrai Tisza nyugati kanyarulata, ami másfél évszázada még az élő Tisza szerves részét képezte. Ez a magyarázata, hogy a holtág partjától alig 50 méterre jelentős szintkülönbség van a vízfelszín és környezet között.

Tiszaalpár