Nevezetességek .

Várdomb	Alpári-rét	Árpád-kori falu	Zalán legendája

A buckasor folytatása a teljesen beerdősült tőserdei rész. A futóhomok itt átlagosan 4-5 méteres buckákba rendeződött. Keleten a holtágat övező puhafa ligeterdőhöz, délen pedig az égerláp erdőkhöz csatlakozik.
Az un. alpári - öblözte (az Alpári-rét) területén található rétek a réti öntéstalajok nem karbonátos altípusán alakultak ki. A felső rétegekből hiányzó szénsavas mész, valamint a nehezebb mechanikai összetétel jellemzi. E talajok humusz és kolloid tartalma magasabb a dunai öntéstalajokénál. Az illit típusú agyagásványok viszont ugyanúgy uralkodnak bennük, mint a Kárpát-medence más öntéseiben kialakult talajokban. Az Alpári-rét felszínét számos egykori folyómeder, vagy az élő folyótól természetes úton levált holtág, morotva szabdalta fel.
Az alpári löszplató alig néhány kilométerrel a község alatt kezdődik, s egészen Csongrádig húzódik. A természetes vízmosásokkal részekre szabdalt vonulat egyike a falu ÉK-i oldalán található Vár- és Templomdomb.
Az ártéri perem legmagasabb pontja Ny-i és D-i irányban 4-5 méterrel, K-ÉK felé 10-12 méter­rel ugrik ki helyenként szakadékos partjával az ártéri terepszintből. Ezt a fel­színalaktani dinamizmust az is fokozta, hogy a Tisza a folyószabályozás előtt közvetlenül a magas part alatt folyt, annak oldalát folyamatosan alámosta.
Az ártérben a lápos réti talaj kisebb kiterjedésű foltjai több helyen is megtalálhatók. Egyik jellemző megjelenési formája a Sulymos menti láprét. E rétek időlegesen, vagy részlegesen állandó vízborítás alatt állnak, s ennek megfelelően talajképződési folyamataikra a levegőtlenség, az anaerobiózis és az ezzel járó redukciós folyamatok jellemzőek.
Az erős vízhatásnak kitett területeken az el nem bomlott, elhalt növényi részek révén jelentős tőzeg-felhalmozódás is történt. Állandó, de pangó vízborítású helyeken oxigéntől elzárt körülmények között indul meg ez a szene­sedéshez hasonló folyamat. Ilyen tőzegképző nádast találunk az Alpári-rét nagy-tavi részén. A hajdani tőzegképződés mai bizonyítékai a Holt-Tisza tiszaugi végétől pár száz méterre levő felhagyott tőzegbányák, s az Alpári-réten ma is látható, egykori tőzegkitermelő helyek. Ugyanakkor ez a talajtípus jellemző a terület égerláp erdőire is.